Boda Katalin · Braganza do Hungaro
Rólam
Már egész kicsi korom óta szorosan kötődöm az állatokhoz, főleg a kutyákhoz. Valószínűleg bele lehet írva a genetikámba, mert pár évesen már lovakat és kutyákat rajzolgattam, és hatévesen, amikor a szüleim megkérdezték, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, azt válaszoltam: kutyatenyésztő.
Gyerekkoromtól a kutyák között
Az első kutyámat ötévesen kaptam a szomszédtól. Egy nagyszerű tacskó–puli keverék kutya volt. Együtt nőttünk fel, és megnyitotta előttem azt a világot, amely később örökre rabságba ejtett.
Kamaszkoromban már a második kutyámra gyűjtöttem, és életem első törzskönyves kutyája egy alaszkai malamut kölyök volt. Az első kutyakiállításon 1996-ban jártam: ez volt a Budapesti Kutya Világkiállítás, ahol megnéztük a kutyám anyját.
Sajnos kettőnknek nem adatott sok idő. Még nem volt hároméves, amikor a szivárványhídhoz sétált.
Egy évvel később egy jó barátomtól kaptam egy néhány hónapos amstaff szukát, Pitit, aki új dimenziókat mutatott nekem a kutyák jellemét illetően. Nagyon tanulékony és szófogadó volt, még pórázt sem kellett vinnem a sétákra. A fajta híre akkoriban nagyon rossz volt, pedig ez a kutya imádta az idegeneket. Túlságosan is. Házőrzésre alkalmatlan volt, én pedig valami mást kerestem.
Találkozásom a Fila Brasileiróval
Egy jó őrkutyát szerettem volna, amely nagyon szereti a családját, de az idegenekkel szemben bizalmatlan. Így esett a választásom a Fila Brasileiróra.
A fajta már nem volt teljesen ismeretlen számomra, mert a kutyás könyveimből és újságokból több száz fajtát ismertem. Filával életemben először tizenhárom évesen, 1996-ban találkoztam. Ezt a találkozást sosem felejtem el.
A sarki boltos fia azzal dicsekedett, hogy az apja nemrég vett egy Filát, és fél napjába telt, mire egy tábla szalonna segítségével sikerült megszelídítenie. Egy szép, csíkos szuka volt, amely éveken keresztül a boltot őrizte. A barátnőmmel gyakran megfordultunk ott.
Ezt a Filát sosem mertem megsimogatni. Mivel már volt kutyás tapasztalatom, láttam rajta, hogy talán nem lenne időm elhúzni a kezemet, ha meg akarna harapni.
A második Filát 1999-ben láttam egy kutyakiállításon. Egyfolytában ugatott, és egyedül volt kikötve egy oszlophoz. A következő meghatározó élményem a 2002-es molosser klubkiállítás volt, amely végleg megerősített abban, hogy ilyen kutyát szeretnék.
Torral kezdődött
2003-ban került hozzám Tor, a homoksárga Fila kan. Általa ismerkedtem meg a kutyakiállítások világával, és vele kezdtem el igazán tanulni a fajtát.
2004-ben fajtájának egyik legeredményesebb kutyája volt, és fedezőkanként is nyomot hagyott: néhány mai Fila származásában még mindig megtalálható.
Amikor idősebb korában nyugodtabb, kevésbé zsúfolt környezetbe, egy erdő szélére költöztünk, akkor mutatta meg igazán a Fila-temperamentumot. Erre büszkébb vagyok, mint valamennyi kiállítási eredményére.
Megmutatta, hogy sokkal több van ezekben a kutyákban annál, mint amit a hétköznapokban látunk belőlük.
Tornak lett egy barátja is: Bubu, a szálkásszőrű tacskó fiú. Később párja érkezett, és 2005-ben megszületett az első alom.
Sita és a Braganza do Hungaro
2006 tavaszán Szerbiából importáltam egy szukát, Sitát, akinek szülei Brazíliából származó, CAFIB-vérvonalú kutyák voltak. Tudomásom szerint ő volt Magyarország első ilyen származású Filája, és a Szerbiában élő szülei is egyedülállónak számítottak azokban az években.
Sita származása mellett a színe is ritkaságnak számított. Sötétbarna alapszínét enyhe szürkés árnyalat fedte, amelyet cinza vinegar színnek nevezünk. A lófajták közül az ahal teke rendelkezhet hasonló, változó fényviszonyok között különösen látványos színhatással.
Sita külleme és idegrendszere egyaránt útmutatóul szolgált számomra. Hároméves korára gyönyörű, nagy termetű szuka lett belőle, akit több alkalommal is meg szerettek volna vásárolni a tengerentúlról.
Többször próbáltam fedeztetni. Több ezer kilométert utaztunk egy hozzá vérvonalban illő kanhoz, Xingu II da Serra de Itanhanduhoz, de ebből a párosításból nem született alom.
Sita első alma végül Torral, a következő pedig Gaucho II da Serra de Itanhanduval született. Mindkét alomból tartottam meg kölyköket. Az ismerőseim és a kollégáim szemében én lettem az „őrült kutyás lány”, akinek az autójában mindig ott ül egy tomboló, nagy fülű fenevad, hogy vigyázzon rá.
Sok időt töltöttem velük, és mindegyikük külön egyéniség volt. A Fila viselkedését falkában és különböző élethelyzetekben megfigyelni számomra mindennél tanulságosabbnak bizonyult.
Mit jelentett számomra a tenyésztés?
Felnőttkoromra kutyatenyésztő lettem? A végzettségemet tekintve lehetnék, de inkább úgy fogalmaznék, hogy belekóstoltam ebbe a világba.
A Fila Brasileiro populációja Magyarországon nagyon kicsi. Emiatt még egyetlen alom tenyésztője is jelentős hatással lehet a fajta hazai alakulására.
A kutyák által rengeteget tanultam, és olyan kalandos életem volt mellettük, amely a kutyás világon kívül élők számára talán nehezen elképzelhető. Voltak, akik segítették az utamat, és a családomnak különösen sokat köszönhetek. Mások értetlenül vagy akár megvetően néztek rám.
Vannak, akik nem értik, mi helye van a mai társadalomban egy olyan kutyának, amely ösztönösen elutasítja az idegen közeledését. Ilyenkor gyakran nemcsak a kutyát, hanem a gazda választását és motivációit is megkérdőjelezik.
Az őrző fajták világától távol állóknak nehéz lehet megérteniük, milyen értéket képvisel egy jó őrkutya. A Fila valódi értéke azonban nem a kontrollálatlan agresszióban rejlik, hanem abban a különleges egységben, amelyet a típus, az egészség, a stabil idegrendszer és a fajtatípusos temperamentum alkot.
Ezeknek a tulajdonságoknak az együttes megőrzése komoly kihívás. Nehéz döntéseket kell meghozni, túl kell látni a saját kerítésünk határain, és a fajtát nemcsak helyi, hanem globális összefüggéseiben is figyelni kell. A cél számomra mindig az volt, hogy a standardhoz minél közelebb álló, egészséges és stabil kutyák szülessenek.
Az újrakezdés kísérletei
2018-ban egy újabb párosítással próbáltam megmenteni a vérvonalamat, de Caramburu és Java de Boa Sorte párosításából nem születtek kölykök.
Ugyanebben az évben a sors különös fordulataként visszakerült hozzám Dandara, az egyik nálam született szuka. Vele még két alkalommal próbáltam újrakezdeni, ismét több ezer kilométert utazva, de nem sikerült.
Végül úgy gondoltam, ennek így kellett történnie. Én mindent megpróbáltam.
Dandara visszatérésével mégis kaptam hat közös évet. Rendkívül erősen kötődött hozzám, pedig már ötéves volt, amikor hazakerült. 2024 tavaszán elvesztettem őt, és vele a Braganza do Hungaro történetének egy fontos korszaka is lezárult.
Mit jelent számomra a Fila?
A Fila Brasileiro megítélésekor nem szabad kizárólag az első benyomásra támaszkodni. Egy kutyakiállítás viszont nagyrészt éppen egy rövid benyomásra épül, ami ennél az összetett fajtánál könnyen félrevezető lehet.
Fila-tartóként fontosnak tartom, hogy tiszteletben tartsam a fajta természetét. Nem akarom átformálni, és nem szeretnék olyan elvárásokat ráerőltetni, amelyek idegenek tőle. Olyan körülményeket kell teremteni számára, amelyekben biztonságosan, de a saját természete szerint élhet.
A kívülállóknak mindig azt próbáltam megmutatni, hogy ebben a fajtában éppen a jelleme a gyönyörű. A mai, minden kutyától nyitottságot és feltétlen barátságosságot váró világban ennek a különleges, távolságtartó kutyának is helye van – természetesen felelős tartás, következetes irányítás és megfelelő kontroll mellett.
Több mint húsz év után is a fajta szerelmese maradtam. Továbbra is figyelemmel kísérem azt a Fila Brasileiro-eszményt, amelyet dr. Paulo Santos Cruz, „a fajta atyja” megfogalmazott: azt a különleges kutyát, amelyet Brazíliában az „Anyatermészet ajándékának” is neveznek.
Boda Katalin